Csillogó páncélok... suhogó kardok... nyerítő, két lábra ágasokodó lovak... A legtöbbünk számára ezek egy régi, letűnt idő csupán könyvekből ismert jelképei. Létezik azonban egy hagyományőrző lovascsapat, mely képzeletben ma is a középkorban él: ők a Pokol lovagjai, akik nap mint nap páncélt öltenek és kardot rántanak, hogy fényes győzelmet arassanak az ellenség felett - valamint hogy szenvedélyesen szeretett hobbijukat, melyre egyelőre sokan vásári komédiaként tekintenek, világszerte ismert és elismert, professzionálisan űzhető sporttá tegyék.
Lehet, hogy a hagyományőrző lovas harci játék lesz a következő extrém sport? A Charlie Andrews által vezetett "Pokol lovagjai" szerint igen. Ezek a modernkori Lancelotok és Galahadek mindent elkövetnek érte, hogy az ágaskodó lovak, csillogó páncélok és pengeéles kardok látványa ne csak a filmekben és a reneszánsz vásárokban, de a sportrendezvényeken is megszokott legyen. Egy ilyen csatában részt venni ugyanis igazi sportteljesítmény: a lovagok hatvan kilónyi acélpáncélzatot viselnek; hatalmas, kilencmázsás lovakat ülnek meg; súlyos, fanyelű lándzsáikat megmarkolva ötven kilométeres óránkénti sebességgel vágtatnak egymás felé; miközben a világból csak annyit látnak, amennyit vastag sisakjuk apró kémlelőnyílása megenged számukra. És amikor az egymásnak rontó felek összetalálkoznak, a lovak felágaskodnak, megülőik pedig megkísérlik enyhíteni az ellenfél páncélthorpasztó sújtását, mely zúzódással, csonttöréssel vagy - rossz esetben - még ennél is súlyosabb mellékhatásokkal jár...
Csodálatos képek néhány emlékezetes csatáról.
Lehet, hogy a hagyományőrző lovas harci játék lesz a következő extrém sport?
(00:00)