Publicidad
http://assets.natgeotv.com/Shows/196.jpg

ÉLET AZ ANYAMÉHBEN – EXTRÉM ÁLLATOK

Pingvinembriók buborékokat eregetve panaszkodnak apjuknak tojásuk mélyén... Fürkészdaraszak vírussal fertőzik meg "pótanyaméhnek" használt gazdaállataikat... Cápaembriók testvérkéiket falják fel a "hulljon a férgese" elvétől vezérelve... Gumicukorka méretű kiskenguruk hosszú útra indulnak az anyaméhből az erszény felé, alig öt héttel megfoganásuk után...

KÖVESSE A NATIONAL GEOGRAPHIC CHANNELT EGY KÜLÖNLEGES VILÁGBA, AHOL EGYEBEK MELLETT ÚJ - S KISSÉ NYUGTALANÍTÓ... - DIMENZIÓKKAL BŐVÜL A TESTVÉREK KÖZÖTTI RIVALIZÁLÁS FOGALMA!

ÉLET AZ ANYAMÉHBEN - EXTRÉM ÁLLATOK

 Sok faj számára az anyaméh egy kényelmes és biztonságos zug, ahol a magzatok idilli körülmények között fejlődhetnek mindaddig, amíg egyetlen árva sejtből egy minden szükséges szervvel és képességgel felruházott, a külvilági életre tökéletesen felkészült egyeddé nem válnak. Egyes állatok számára azonban ez a magzati utazás távol áll a zavartalanságtól. Van, hogy szélsőséges hidegekkel kell szembenézniük; van, hogy már fejlődésük rendkívül korai stádiumában világra jönnek; van, hogy kemény küzdelmet kell folytatniuk a méhen belüli helyért; sőt olyan is előfordul, hogy túl kell élniük testvérkéjük kannibál-hajlamait...

Az Élet az anyaméhben - extrém állatok a természet néhány meghökkentő reprodukciós és vemhességi útját mutatja be, a folyamatot a szülők udvarlásának kezdetétől egészen addig a pontig nyomon követve, amikor a kicsinyek biztonsággal megvetették lábukat a való világban. A kétórás különkiadás látványos felvételei a kenguruk, a pingvinek, a cápák és a fürkészdarazsak korai fejlődési stádiumainak bizarr rejtélyeiről rántják le a leplet. E történetek egyike-másika alighanem inkább a sci-fi világát juttatja majd a nézők eszébe, semmint az élet keletkezésének és kibontakozásának magasztos csodáját...

A filmben az alkalmazott legmodernebb négydimenziós ultrahangos technológiának és látványos számítógépes grafikáknak köszönhetően egyebek mellett tanúi leszünk, hogy a hamarosan kikelő császárpingvin-fiókákat miként védelmezi az őket burkoló - az anyapingvin csontjainak kalciumtartalmából felépülő - tojáshéj a dermesztő antarktiszi hideg és szélrohamok ellen; egy apró endoszkópos kamera segítségével betekintünk egy anyakenguru erszényébe, hogy tanúi legyünk, miként fejlődik kicsinye a rendkívül korai világrajövetelt követően; és egy tudóscsoport mindent látó ultrahangos berendezése által - most először televíziós kamerák jelenlétében - betekint egy vadon élő vemhes cápa méhébe.

Pingvinek

A hím császárpingvinekre nem akármilyen feladat hárul a családalapítás szerelmes pillanatait követően: a Föld leghidegebb és legbarátságtalanabb táján két hónapon át hősiesen védelmezniük kell kikelés előtt álló utódaikat - nem csupán a szélrohamokkal, de az éhenhalás igencsak reális veszélyével is dacolva. A kritikus időszakot a pingvinembrió az apa speciális, rendkívül jól hőszigetelt erszényében vészeli át - hogy életesélyei még jobbak legyenek, a természet egyik legfigyelemereméltóbb utódvédelmező találmánya, egy kalciumból és karatinból álló burok mélyén. És ha azt hinnénk, hogy ebből a több rétegű "bunkerből" az embrionális állapotban lévő utód képtelen üzenetet küldeni apjának, tévedünk! Ha fázik, a kispingvin panaszos buborékokat ereget, melyeket az apa érzékel, s válaszul javítja erszénye vérellátását. Amikor pedig elérkezik a kikelés ideje, az utód nyaka megduzzad, s ideiglenes izmai segítségével áttöri a kemény tojáshéjat.

Cápák

Míg egyes cápafélék tojásokat raknak, más fajok egy ettől eltérő - kicsivel nagyobb elkötelezettséget igénylő - szaporodási módszert fejlesztettek ki. Bár a cápákra a legtöbb állat a tengerek rettegett uraiként tekint, korai fejlődési szakaszukban még ők is védelemre szorulnak; igaz, egyes fajaik esetében ragadozó ösztöneik immár az anya testében kiütköznek... A legújabb kutatásoknak és a modern műszereknek köszönhetően ma már úgy-ahogy belelátunk az anyaállatok hasába, ahol rendkívül érdekes jelenségekkel találkoznk; így például a cápák ifjúkori kannibalizmusával, amely segít megérteni, hogy miként válhattak egyes cápafajok a természet szinte tökéletes ragadozóivá...    

Öt héttel a megtermékenyülést követően már készen áll a kiscápák egyik legfontosabb jövendőbeli szerve: a szuperérzékeny eletromos detektorokkal felszerelt orr, mely a potenciális áldozatok leggyengébb elktromos jeleit is azonnal érzékeli. Ha eljön az ideje, e "szuperorr" által az önállósodott ragadozó majd több száz méteres távolságból érzékelni fogja zsákmányai uszonycsapásait; és ötkilométeres távolságból ki fogja szagolni a vízbe elegyedett vércseppeket - még akkor is, ha annak koncentrációja nem több, mint néhány cseppé egy ötvenméteres uszodában. Mielőtt azonban a kiscápából a tenger rettegett ragadozója válnék, élve ki kell kerülnie élete legveszélyesebb helyéről: az anyja hasából... Egyes fajok kicsinyein ugyanis, így pl. a homoki tigriscápáéin, már a méhen belül felülkerekednek ragadozó ösztöneik, s kíméletlenül rátámadnak - saját testvérkéikre... Így azután a szelekció alaposan megrostálja az utódok seregét, csak a legerősebbeknek megengedve, hogy kilépjenek az élet színpadára.

Fürkészdarazsak

A fürkészdarazsak szaporodása sokkal inkább egy sci-fi filmet juttat az eszünkbe, semmint az élet keletkezésének és kibontakozásának magasztos csodáját... E rendkívüli állat nősténye egy erőszakos inváziós során - mely a Nyolcadik utas: a halál c. filmet ihlette - petéit egy hernyó bőre alá injektálja, s ettől kezdve elszabadul a pokol a szerencsétlen gazdaállat számára: egy a pete által hordozott vírus blokkolja a hernyó immunrendszerét, megakadályozva, hogy az végezzen a betolakodókkal, így a lárvák zavartalanul táplálkozhatnak a hernyó tápanyagban gazdag vérével; majd, amikor eljön az ideje, a hálátlan látogatók apró fogaikkal kirágják magukat vendéglátójuk bőre alól...

Kenguruk

Mindössze néhány, anyaméhben töltött hét után az apró kengurumagzat önálló útra indul az anyaméhből az erszénybe. A mindössze cukorka nagyságú, apró utód ekkor még tökéletesen süket, de belső füle segít neki a fent és a lent megkülönböztetésében. Szemei szintén nem működnek még, de orra tele van érzékelőkkel, melyekkel eredményesen szimatolja ki az utat. S bár hátsó lábai kicsiny csonkok még, mellső végtagjai működnek már, s velük anyja szőrébe kapaszkodva ügyesen behúzza magát az erszénybe. Itt további hat hónapot tölt el békés táplálkozással, s csak ez után teszi meg első ugrólépéseit az odakinti világban.

Bár ezek a szaporodási módszerek számunkra szokatlannak, sőt némiképp nyersnek tűnhetnek, kétségtelenül beváltak, s hosszú ideje lehetővé teszik e fajok virágzását. Az Élet az anyaméhben - Extrém állatok a legszokatlanabb fejlődési módozatokat tárja elénk, megdöbbentő részletességgel.

 

HIRDETÉS

FOTÓK

VIDEÓK