A NATIONAL GEOGRAPHIC CHANNEL EZÚTTAL VEMHES ANYAKUTYÁINK ÉS ANYAMACSKÁINK - VALAMINT VADONBÉLI ROKONAIK - MÉHÉBE LÁTOGAT

Pillantson be abba az elbűvölő világba, ahol a harapások és ugatások, macskanyelvek és dorombolások születnek - s a legmodernebb négydimenziós ultrahangos képalkotó eljárásoknak köszönhetően találkozzon magzatkorú macska-, kutya, oroszlán- és farkaskölykökkel!

A cicáknak és a kutyusoknak egyaránt 63 napra van szükségük ahhoz, hogy embrióból szeretnivaló háziállat váljék belőlük. E mintegy hathetes, rövid időszak alatt a megszületendő állatok végeredményben ugyanazt az evolúciós utat járják végig, mint amelyen fajuk is végigment az évezredek során. A National Geograhic Channel most bepillantást nyújt abba az intim, nehezen megközelíthető világba, ahol a bájos kutyusokból és cicákból - itt-ott, nyomokban - még mindig előtör rettegett rokonaik, az oroszlánok és a farkasok vére...

Az Élet az anyaméhben - kutyák három kutya- (egy mastiff, egy chihuahua és egy golden retriever) és egy farkaskölyök, az Élet az anyaméhben - macskák pedig egy házimacska- és egy oroszlánkölyök méhen belüli fejlődési útját tárja elénk látványos vízuális effektek és a legmodernebb négydimenziós ultrahangos képalkotó eljárások segítségével.  

Élet az anyaméhben - kutyák

Álvemhesség mind a kutyáknál, mind a farkasoknál előfordul. Ám míg a kutyáknál a jelenség már funkcióját vesztette, a nőstényfarkasoknál jelentős szerepe van a falkán belüli hierarchia fenntartásában. Lévén az utódnemzés csak az alfanőstény számára megengedett, a többi nősténynél sokszor álvemhesség lép fel, párosodási vágyukat lelohasztandó - s egyszersmint biztosítandó, hogy az alfanősténynek ne legyen konkurrenciája. Egy másik hasonlóság a két faj között, hogy mind az anyakutyák, mind az anyafarkasok képesek reabszorbeálni magzataikat a méhfalba - egy szokatlan túlélési technika a vadonbéli nehéz időkre.

A film egy 15 ezer éves utazás, alig 63 napba és három kutya méhébe tömörítve - egy rendkívüli átalakulás, mely során egyetlen árva sejt az ember legjobb barátjává fejlődik; és amely átalakulás megdöbbentő hűséggel tárja elénk az ősök által több ezer év alatt bejárt utat és azt a folyamatot, melynek eredményeként, az emberi beavatkozásnak hála, farkasból kutya lett.

A 30. naptól kezdődően a magzaton fokozatosan megjelennek a legfontosabb kutya- (és egyúttal farkas-) jegyek, köztük a kutyafélék tipikus tulajdonsága: a színvakság.  Mind a kutyák, mind a farkasok kékessárga árnyalatban látják a világot. Az orr viszonylag későn fejlődik ki, de ami még meglepőbb, a nagy orrméret nem alapfeltétele a kutyafélék legendásan jó szaglásának. Az Élet az anyaméhben - kutyák endoszkópos kamera segítségével bekalauzolja a nézőket egy kutya orrába, ahol egy szivacsos membrán kétszázmillió szagdetektáló sejtje gyűjti a fontos információkat. 55 napos méhen belüli fejlődés után a chihuahua, a mastiff-, a golden retriever- és farkaskölykön immár jelen vannak a fajta tipikus jegyei: pl. az orr- és a mancsméret, valamint az egyéb jellegzetességek.

ÉLET AZ ANYAMÉHBEN - MACSKÁK

A film a macskfélék párosodásának fájdalmas valóságával kezdődik. A megtermékenyülést mind a nőstény oroszlánok, mind a nőstény macskák esetében gyötrelmes élmények előzhetik meg. A hímek nemi szervét száznál is több - a körmök és karmok rostos proteinjéhez hasonló anyag által felépített - apró kampó borítja, melyek a nőstény nemi szervét felsértve ovulációt előidéző hormonokat engednek szabadjára. A nőstény oroszlánok a biztos megtermékenyülés érdekében naponta akár százszor(!) is párosodhatnak, mindig a falka ugyanazon tagjával. A házimacskáknak ellenben több partnere is lehet, így adott esetben egy alom tagjai más és más apától is származhatnak.  

Amint az embriók beágyazódnak a méhfalba, a méh többször egymás után összehúzódik, majd kitágul, így biztosítva az embriók egyenletes eloszlását és azonos növekedési terét. Körülbelül háromhetes korukig a legtöbb emlősembriót lehetetlen megkülönböztetni egymástól, ezt követően azonban a különböző szervek és végtagok megjelenése már egyértelmű támpontot ad az állati és emberi embriók elkülönítéséhez.

A házimacska eredményesen alkalmazkodott az emberi otthon, az oroszlán pedig a szavanna komplexitásához. Minden egyes bajuszszőr, minden egyes ízület és végtag abban a misztikus világban születik, amelyet anyaméhnek nevezünk. A 28. napra mind a macska-, mind az oroszlánembrióknak megformálódik a párnás mancsa, melyek szőrszálai a leendő zsákmány valamennyi rezdülését híven közvetítik majd gazdájuknak. A 38. naptól kezdve a magzatok immár a túléléshez szükséges képességeiket és mozdulataikat próbálgatják. Az 50. napra pedig immár az oroszlánok és a macskák közötti finom különbségek - pl. a nyelvet a gégefővel összekötő csontsorozat - is láthatóvá válnak. E csontok az oroszlánok esetében hosszúak és rugalmasak - mélyebb és öblösebb bömbölést lehetővé téve -, a macskáknál viszont csak dorombolásra futja, ami viszont endorfint szabadít fel a szervezetükben, megnyugtatva őket.