Körülbelül egy a hatvennégymillióhoz az esélye annak, hogy egy nő egypetéjű négyes ikreket fogan.
A termékeny időszakuk végéhez közelítő nőknek nagyobb az esélye az ikerterhességre, mint fiatalabb társaiknak.
A petesejtnek igen rövid idő áll a rendelkezésére a széthasadásra és egypetéjű ikrek létrehozására. Ha a széthasadás nem történik meg a terhesség első 14 napja során, később már biztosan nem lesz alkalma rá.
Az emberi anyaméhben eddig dokumentált maximális magzatszám 15.
A becslések szerint minden négyszázadik kétpetéjű ikerpár két különböző apától származik.
A születés pillanatában a "normál" csecsemőknek általában nagyobb a súlya, mint az ikreknek együttesen.
Egyes, a szüléskor egyedül világra jövő magzatoknak a terhesség első harmadában társa is van az anyaméhben - egy másik magzat, mely később felszívódik. A jelenség a fantomiker szindróma.
Az ikrek esetében interakciók egész sorát írták már le, közöttük a másik rugdalását, nyomkodását, de puszilgatáshoz hasonló, kifejezetten gyöngéd gesztusokat is megfigyeltek már.
Az ikrek közötti interakciók hasznosak lehetnek a magzatok szempontjából, lévén gyorsítják a fejlődésüket.
Az ikerterhességek mintegy fele császármetszéssel végződik.
Az Egyesült Államokban az ikerterhességek mintegy 95 %-ának eredményeként kettes iker születik.
Az Egyesült Államokban 1980 és 1998 között a hármas (ill. többes) iker-szülések aránya 400 százalékkal nőtt. Az elmúlt években az arány stabilizálódni látszik.
Az Egyesült Államokban minden ezer szülésre 34 ikerszülés jut.
A természet olykor sokkoló meglepetésekkel képes előrukkolni.
Bepillantás az anyaméhbe. Miként vált ez lehetővé? Kamerák, modellek, netán számítógé...
(03:04)