A hivatalosan 1922-ben megalakult Szovjetunió a végtelekig megosztja az utókort. Még abban sincs egyetértés, hogy pontosan mit takar ez az elnevezés. Egy országot? Egy politikai kísérletet? Egy ideált? Egy mély sebhelyet a történelem testén? Egy dolog bizonyos: Nem létezik még egy állam a Földön, mely a fejlődés nevében annyi szenvedést okozott volna a saját népének, mint a Kommunista Párt által vezetett Szovjetunió. A Moszkvától Vlagyivosztokig nyúló valószínűtlenül nagy ország valószínűtlen és ellentmondásos vezetők egész sorát termelte ki magából. Ilyen volt Sztálin, kinek kegyetlenségéről rémtörténetek keringenek, de aki egységbe kovácsolta a nemzetét a Hitler elleni harcban. Hruscsov, aki reformokról prédikált, de hagyta fokozódni a fegyverkezési versenyt. Brezsnyev, kinek vezetése alatt a kollektív irányítás felülkerekedett az egyszemélyi hatalmi koncentráción, de aki megfordította a történelem kerekét. És persze Gorbacsov, aki modernizációt és széles körű, az élet minden területére kiterjedő pozitív változásokat hozott – de akinek az ideje alatt a Szovjetunió összeomlott és darabokra szakadt…