12+12+Észak-Koreát ma a legdiktatórikusabb, legjobban ellenőrzött országként tartják számon világszerte. Az elnyomó rendszer alapjait az 1948-ban hatalomra jutott Kim Ir Szen vetette meg, aki alattvalói életének minden területét megpróbálta ellenőrzése alá vonni; még azt is, hogy hogyan érzékeljék a valóságot – jobban mondva a hazugságot.
Az általa előszeretettel alkalmazott erőszaknak, kínzásoknak és megfélemlítésnek köszönhetően Szaddám Huszein közel negyed évszázadon át uralkodott nemzetén, míg az amerikai erők el nem mozdították hivatalából Irak 2003-as lerohanása során. Kevés diktátor volt képes ilyen sokáig hatalomban maradni a modern történelemben – jogos hát a kérdés: hogyan csinálta?
Benito Mussolini sodró lendületű beszédekben idealizálta a fasizmust, s azt ígérte a népének, hogy Olaszország hamarosan ismét a Római Birodalom fényében fog tündökölni. A valóságban azonban egypárti diktatúrát épített, és kemény kézzel irányította az országot két hosszú évtizeden keresztül.
Francisco Franco 1936-ban egy puccs segítségével megdöntötte a törvényesen megválasztott kormányt, és egészen haláláig, 1975-ig véres kézzel kormányozta Spanyolországot. Eszközei között fontos szerepet kapott a megfélemlítés és az erőszak, áldozatai exhumálása máig tart a tömegsírokból.
Manuel Noriega a szegénysorból küzdötte fel magát, s vált Panama rettegett katonai és politikai vezetőjévé. Hatalmát részben a kitűnő kapcsolatainak köszönhette országon belül és azon kívül – az 1980-as években az USA egyik legfontosabb szövetségese volt a régióban, de Fidel Castróval és a Medellin-kartellel is kitűnő kapcsolatot ápolt.
Idi Amin, Uganda egykori elnöke jó tanulónak bizonyult a brit gyarmati hadseregben: amikor eljött a kedvező pillanat, katonai erővel ragadta magához a politikai hatalmat, melyet populista stílusának és az általa alkalmazott brutális erőszaknak köszönhetően nyolc éven át sikerült is megőriznie. Elnöksége alatt százezrek haltak meg hazájában a kegyetlenkedései miatt.
