12+12+
Négy évtized, két nagyhatalom, néhány forró helyzet és rengeteg bizalmatlanság. Ez volt a 20. század második felét végigkísérő hidegháború, mely során mindkét fél mindent elkövetett a másik megsemmisítéséért – hogy ez nem következett be, csupán annak köszönhető, hogy tudták, ez egyúttal a saját pusztulásukkal is járna.
A propagandaháborúnak és a fegyverkezési versenynek volt egy fontos, jól beazonosítható oka: a másikkal szembeni teljes bizalmatlanság, a paranoia. Ilyen körülmények között törvényszerű nem csoda, hogy patthelyzet alakult ki a demokrácia és a kommunizmus pártolóinak harcában.
A kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása Berlintől Havannáig – sőt egészen a világűrig – érezteti a hatását. A vén kontinensen a két érdekszféra közé vasfüggöny hull, ami Európa keleti felén forradalmakat szül.
A 60-as évek nem szűkölködnek jelentős eseményekben: a Szovjetunió ballisztikus rakétákra szerelt atomfegyvereket telepít Kubába; megérkeznek az első amerikai csapatok Vietnamba; és a világ szájtátva bámul egy történelmi bravúrt, mely kis lépés egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek. Javában zajlik a nukleáris póker, a tét ennél nagyobb nem is lehetne.
A 70-es évek közepére a hidegháború a mindennapok szerves és megszokott részévé válik. A politikai, katonai és gazdasági szembenállás immár három évtizede osztja meg a világot, és a parttalan fegyverkezés nem jó ajánlólevél a békéhez.
A 70-es évek végén már évtizedek óta tart a szembenállás kelet és nyugat között. A konfliktust hidegháborúnak nevezik ugyan, ám az elmondhatatlanul sok szenvedést és pusztulást okoz a maga jól-rosszul álcázott közvetett hadviselésével és proxy háborúival.
Az 1980-as évek elején új frontvonal nyílik a demokrácia és a kommunizmus között – ezúttal az Egyesült Államok közvetlen szomszédságában… Megkezdődik a fegyverkezési verseny és a propagandahadviselés, hidegháborúhoz képest olykor meglehetősen forró pillanatokkal.
A Szovjetunió 1989-ben kivonja csapatait Afganisztánból, és ezzel a hidegháború utolsó proxi konfliktusa is véget ér. Új korszak kezdődik, melyet a kelet és nyugat között emelt falak leomlása jól szimbolizál. A folyamatot lélegzetvisszafojtva figyelő világ békés átmenetért imádkozik, ám egy efféle kényes helyeztben semmire sincs garancia…