12+12+
Alig egy héttel a normandiai partraszállás után Matt Urban amerikai alezredes és egysége megkezdi az előrenyomulást Franciaország belső területei felé, hogy megtörje a német ellenállást és előkészítse a terepet a szövetséges főerők számára. Urban azonban súlyosan megsérül, és a tiltakozása ellenére egy angliai kórházba szállítják – ahonnan megszökik, stoppal visszatér a frontra, és egy bámulatos bátorsággal levezényelt támadással sikerre viszi a Cobra hadműveletet, utat nyitva a szövetséges csapatok előtt Bretagne belső vidékei felé.
A Caen körül dúló harcok során a Black Watch nevű kanadai ezred nehéz feladatot kap: visszafoglalni egy hegygerincet az azt birtokló németektől. Az akció teljes katasztrófával végződik, de a kanadai katonák egy csoportja még az után se adja meg magát, hogy az ellenség bekeríti és elvágja őket a főerőktől. Egy közeli farmházba húzódva próbálnak meg ellenállni az SS-csapatok egymást követő támadásainak, gyorsan fogyó lőszerkészletekkel, minimális harctéri tapasztalattal…
1944 júliusában a kelet-franciaországi Vercors-hegység ellenállói kikiáltották a Vercors-i Szabad Köztársaságot, így támogatva a szövetségesek normandiai invázióját és hadműveleteit. A német megszállók válaszul tízezer elit katonát küldtek a távoli hegyvidékre, hogy eszközökben nem válogatva szétverjék és eltiporják a lázadók merész kezdeményezését.
1944. augusztus: Amikor a franciaországi Avranches visszavételére Hitler útnak indítja a Lüttich hadműveletet, a német páncélosok gyorsan keresztülgázolnak Mortain városán, egy amerikai zászlóaljat teljesen bekerítve. A csapdába esett katonák számára a túlélés egyetlen esélyét egy amerikai tüzérségi megfigyelő és a rádiója jelenti…
1944 őszén több tucat német erődítmény védi Metz városát és a Mosel folyó hídjait. George Patton tábornok úgy dönt, hogy ezek közül a stratégiailag legfontosabb Fort de Koenigsmackert veszi célba. Egy kis amerikai alakulatnak jut a feladat, hogy robbanóanyaggal, gránátokkal és benzinnel megrakodva behatoljanak a bázisba és elfoglalják azt…
Miután az ezrede háromnegyede megsemmisült, egy kanadai segédtiszt, aki addig a hátországban logisztikai feladatokat látott el, kénytelen átvenni az egysége irányítását. Mi több, egy héttel később már egy véres csata közepén találja magát, melynek tétje nagyobb nem is lehetne: átvenni az ellenőrzést a Rajna nyugati partja felett a német ejtőernyősöktől.
Az amerikaiak csigalassúsággal, folyamatos életveszélyben nyomulnak előre a németek által hevesen védett hurtgeni erdőben. Amikor egy falu közelébe érnek, halált megvető bátorságra van szüksége az egyik mexikói születésű, de Texasban felnőtt katonának: át kell kúsznia egy aláaknázott területen, hogy elfoglalja a szakaszát feltartó német géppuskafészket.
A Colmar környéki német katlan felszámolása során történt, hogy egy Audie Murphy nevű hős lelkű amerikai hadnagy visszaküldte katonáit a biztonságos hátországba. Egy ideig magányosan dacolt a németekkel a karabélyával, majd amikor elfogyott a lőszere, felkapaszkodott egy kilőtt tankra, és annak a géppuskájával folytatta kilátástalannak tűnő harcát.
A szövetségesek normandiai partraszállását követően német ejtőernyősök ássák be magukat Carentan városánál, hogy megakadályozzák a Utah és az Omaha partszakaszokon állomásozó amerikai erők egyesülését.
Több hónapos nyugat-európai hadviselés után az amerikai erők végül benyomulnak Németországba, hogy felőröljék a náci hadsereg maradékát. Az első célpontok között közé tartozik Aachen városa, melynek eléréséhez a támadóknak át kell törniük a Siegfried-vonal hírhedt bunkerein és erődítményein.
1944 októberében veszélyes és szinte lehetetlen küldetés várt egy ezred japán-amerikai katonára: kiszabadítani és megmenteni egy bekerített amerikai zászlóaljat a Vogézek csapdákkal teli erdejében. Bár a nácik gyűrűje gyorsan szűkült, és az ellátmány is kifogyóban volt, a faji alapon elkülönített katonák az utolsó leheletükig harcolnak bajba került honfitársaik életéért. Hősiességük elismerésére több mint fél évszázadot kellett várni…
Amikor 1944 végén a német páncélosok behatolnak Belgiumba, hogy visszafoglalják a kikötője miatt stratégiai jelentőségű Antwerpent, az amerikai 517. Ejtőernyős Gyalogezred katonái elkeseredetten, minden eszközt bevetve igyekeznek megakadályozni az áttörést. A harcok során egy fiatal amerikai felderítő elszakad az ezredétől, és csapdába esik az ellenséges vonalak mögött.
1945. január: Az ardenneki offenzívát támogatandó Heinrich Himmler váratlan támadást indít Strasbourg visszafoglalására. Az amerikaiak a végsőkig harcolnak a Maginot-vonal megvédéséért és a német lelassításáért, ám az áttörést végül nem tudják megakadályozni. Egy korábbi katonai szakácsot mindazonáltal a túlerő se tudja megfélemlíteni, és nem hajlandó elhagyni őrhelyét…
Az észak-olaszországi Savio folyón való éjszakai átkelés után egy szakasz kanadai katona vadászni kezd a német Panther tankokra – jobb híján azokkal a fegyverekkel, melyeket magukkal tudtak vinni.
A normandiai partraszállást megelőzően az amerikaiak ejtőernyősöket dobtak le a frontvonalon túl, a stratégiai szempontból legfontosabb helyek és objektumok közelében. A 82. légi szállítású hadosztály katonáinak életveszélyes, de rendkívül fontos feladat jutott: meg kellett akadályozniuk, hogy a német hadiutánpótlás eljusson a tengerpartra. Az egyik leghevesebb csata a Sainte-Mère-Église nevű városka mellett bontakozott ki, ahol az amerikaiak három napon át harcoltak egy híd ellenőrzéséért.
1944 novemberében Eisenhower „széles front” stratégiáját alaposan próbára tette a heves esőzés és a nyomában kialakuló sártenger, melyek jelentősen megnehezítették az utánpótlás célba juttatását. Ilyen körülmények között érkeztek a brit és az amerikai csapatok a Siegried-vonalon fekvő Geilenkirchenhez, hogy bevegyék Hitler egyik stratégiai fontosságú erősségét.
1945 áprilisában Vernon J. Baker hadnagy lenyűgözően bátor haditettet vitt végbe a náci ellenőrzés alatt álló Olaszországban: egy szakasz színes bőrű katonával mélyen benyomult az ellenséges vonalak mögé, hogy elfoglalja a stratégiailag fontos helyen álló Aghinolfi kastélyt. A művelet során aknamezőket kerülgettek, megfigyelőhelyeket semmisítettek meg és géppuskafészkeket foglaltak el. A II. világháború után több mint 50 évnek kellett eltelnie, hogy az utókor felismerje és elismerje e bátor és önfeláldozó afroamerikai katonák hősiességét.
1944 augusztusában a szövetséges erők fokozatosan körbezárták a német hadsereg utolsó, még ellenállás kifejtésére képes franciaországi egységeit. Az ún. falaise-i katlanban rekedt mintegy százezer katona számára az egyetlen esélyt a gyorsan szűkülő szövetséges gyűrű áttörése jelentette…
1944 decemberében Hitler megindította a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadását a nyugati fronton: ez volt a híres ardenneki offenzíva, melynek a tervek szerint a tengerig, Antwerpen kikötőjéig kellett volna eljutnia. A szövetségesek azonban mindent megtettek az amerikai vonalak mögé betörő német erők feltartóztatásáért, – az 505. ejtőernyős gyalogezrednek például egy kulcsfontosságú híd megvédelmezése volt a feladata az Ardennekben…
Léo Majort nem véletlenül emlegeti az utókor a „québec-i Rambóként”: bár a kiváló mesterlövész a normandiai partraszállás során fél szemére megvakult, ő hallani se akart a leszerelésről, mondván „a célzáshoz egy szem is elegendő”. Tettrekészségét nem sokkal később be is bizonyította, amikor lenyűgöző bátorságról és ravaszságról tanúbizonyságot téve egyszál maga felszabadította Zwolle városát.
A 82. légi szállítású hadosztály ejtőernyőseit az amerikaiak a D-nap előtt ledobják az ellenséges vonalak mögött, hogy így lassítsák a német utánpótlás eljutását a normandiai partvidékre. Hat hónappal később, egy másik fontos hadművelet nyitányán, a hadosztályt az Ardennekbe küldik egy stratégiai jelentőségű híd őrzésére.
Amikor egy amerikai ezred megpróbálja felszabadítani a francia kikötővárost, St. Malo-t, lezárt utakkal és szívós német ellenállással találkoznak. A 3. zászlóaljnak nagy küzdelem után végül sikerül áttörnie a blokádot – vesztére, mert mögötte az útzárat gyorsan helyreállítják, és a záászlóalj csapdába kerül.
1944 novemberében brit és amerikai csapatok német földre lépve megkísérlik elfoglalni Geilenkirchen megerősített, hevesen védett városát. Néhány hónappal később, 1945 áprilisában Olaszországban egy színes bőrű katonákból álló amerikai szakasz öt kilométer mélyen benyomul az ellenséges vonalak mögé, hogy felszabadítson egy német kézen lévő kastélyt.
Az antwerpeni kikötő stratégiai fontossággal bírt a 2. világháború során, így nem csoda, hogy a szövetségesek 1944 őszén minden követ megmozgattak a visszafoglalásáért. Míg a Calgary Highlanders figyelemelterelő céllal heves támadást intéztek egy erősen védett útszakasz ellen a Scheldt-félszigeten, más kommandós egységek a kikötőt őrző utolsó náci erőket támadták Walcheren szigetén.
1944. szeptember: Franciaország, Luxemburg és Belgium döntő részének felszabadítása után a szövetségesek nagyszabású offenzívát indítanak Nyugat-Hollandia visszaszerzésére és a Ruhr-vidék bekerítésére. A Bernard Montgomery vezette Market Garden hadműveletbe azonban hiba csúszik, és rengeteg szövetséges katona csapdába esik a náci vonalak mögött.
1944. december: Az antwerpeni kikötő visszaszerzése érdekében Hitler gyors és váratlan ellentámadást indít a szövetséges erők ellen. A terv alapját a német tankok gyors előrenyomulása jelenti előbb Bastogne, majd tovább Antwerpen felé. Az amerikai erők mindent megtesznek a menetoszlop lelassításáért és Bastogne megvédéséért.
1945. január: A Franciaország felszabadításáért folyó átfogó szövetséges hadművelet részeként az amerikai 7. gyalogezred Houssen falu bevételére készül. A cél a németek visszaszorítása a Rajna mögé, ám ehhez egy háborús hős halálmegvető bátorságú tettére van szükség…
1945. március: Amikor a szövetséges csapatok felsorakoznak a Rajna mentén, hogy lerohanják a náci Németországot, a tábornokok az elsőként való átkelés dicsőségéért versengenek egymással. Hitler azonban elrendeli, hogy egyetlen híd se kerülhet az ellenség kezébe, így távolról se lefutott a dolog.
A D-napon partra tett csapatok utánpótlással való ellátásához a szövetségeseknek elengedhetetlenül szükségük volt egy mély vízű tengeri kikötőre. Brest minden szempontból megfelelt a követelményeknek, csupán egy hiba volt vele: a nácik kezén volt, akik mindent megtettek a megvédelmezéséért.
Fél évvel a partraszállás után patthelyzet alakul ki az európai hadszíntéren. Amint a szövetségesek megközelítik a német határt, egyre problémásabbá válik az utánpótlással való ellátásuk, a tél pedig tovább nehezíti a hadviselés feltételeit. Az amerikai rangerek egy stratégiai fontosságú hegy elfoglalását kapják feladatul, ahonnan tökéletesen nyomon lehet követni a német erők mozgását.
A szövetségeseknek a tervek szerint már a partraszállás napján el kellett volna foglalniuk Caent, ám a város még egy hónappal később is német kézen volt, 860 ezer szövetséges katonát megakasztva a normandiai partokon. Július 8-án egy kanadai ezred a település határában álló Abbaye d'Ardenne elfoglalását kapta feladatul, melyet egy német páncélos egység igyekezett megvédelmezni.
Hitler öngyilkossága után egy amerikai tankparancsnok akciót indít francia foglyok kiszabadítására egy ausztriai kastélyból. A dolgok azonban rosszra fordulnak, amikor a harckocsi elakad, és a Waffen SS támadást indít a vakmerő fogolymentők ellen.
