A struccok már több mint hetvenmillió éve járják a Namib-sivatag pusztaságát a maguk különös futólépésében. Hosszú pályafutásuk azonban maga a csoda, hisz a struccanyák könnyen elronthatnak mindent – ha rosszul időzítenek, s az utódaik kikelése nem az esőfelhők megérkezésének idejére esik, a kis struccoknak nem lesz mit enniük, és mind éhen pusztulnak.