Leírás
Utazzon végig Afrika legbővízűbb folyója mentén, és ismerje meg a fekete kontinens szívének lenyűgöző élővilágát! A kétrészes minisorozatban eget elsötétítő deverérrajok, az oxigént a levegőből nyerő közép-afrikai tüdőshalak és kétmázsás gorillák közt törjük az utat a zambiai forrástól az atlanti-óceáni torkolat felé…
A 4700 kilométer hosszú Kongó a világ egyik legjelentősebb folyója: Afrikában csak a Nílus hosszabb nála, vízhozam tekintetében pedig “világbajnoki ezüstérmes” az e tekintetben legyőzhetetlen Amazonas mögött. Igazi jelentősége mindazonáltal nem a hosszában vagy a vízhozamában áll, hanem sokkal inkább az általa öntözött terület ökológiai gazdagságában: a Kongó-medence a Föld második legnagyobb esőeredje, melyben – nem kis részben a Kongónak köszönhetően – számtalan olyan növény- és állatfaj él, melyek sehol máshol nem találhatóak meg a világon.
A kétrészes minisorozat a forrástól egészen torkolatig végigköveti a folyó útját: Lebilincselő utazásunk Zambia északi részén kezdődik, ahol az aprócska, még éppen hogy csak megszületett folyót Chambeshi néven ismerik a helyiek: a folyó ezen a vidéken azonban hiába növeli a vízhozamát folyamatosan, hisz hamarosan beletorkollik az őt vize 90%-ától megfosztó Bangweulu-mocsárba, melynek neve a helyi kadende nyelven annyit tesz, hogy “a hely, ahol a víz összeér az éggel” – és amely mocsárvidék halállománya 50 ezer zambiai mindennapi betevőjét biztosítja.
A későbbi Kongó Luapula néven hagyja maga mögött a mocsarat, s ismét jelentéktelen, önmagát kereső folyócsakéként kanyarog tovább a Kongói Demokratikus Köztársaság felé; hogy azután a régió trópusi esői által táplálván a Boyoma-vízesést követően hajózhatóvá váljon és, immár Kongóként, a világ egyik leghatalmasabb folyamává nője ki magát…
A kétrészes minisorozat a forrástól egészen torkolatig végigköveti a folyó útját: Lebilincselő utazásunk Zambia északi részén kezdődik, ahol az aprócska, még éppen hogy csak megszületett folyót Chambeshi néven ismerik a helyiek: a folyó ezen a vidéken azonban hiába növeli a vízhozamát folyamatosan, hisz hamarosan beletorkollik az őt vize 90%-ától megfosztó Bangweulu-mocsárba, melynek neve a helyi kadende nyelven annyit tesz, hogy “a hely, ahol a víz összeér az éggel” – és amely mocsárvidék halállománya 50 ezer zambiai mindennapi betevőjét biztosítja.
A későbbi Kongó Luapula néven hagyja maga mögött a mocsarat, s ismét jelentéktelen, önmagát kereső folyócsakéként kanyarog tovább a Kongói Demokratikus Köztársaság felé; hogy azután a régió trópusi esői által táplálván a Boyoma-vízesést követően hajózhatóvá váljon és, immár Kongóként, a világ egyik leghatalmasabb folyamává nője ki magát…