Publicidad
https://assets-natgeotv.fnghub.com/Shows/64492.jpg
  • NAGY SZÁMOK ÖRVÉNYE

BESZÉLGETÉS KAL PENNEL, A NAGY SZÁMOK ÖRVÉNYE MŰSORVEZETŐJÉVEL

Először beszéljünk a műsor koncepciójáról és az elgondolás megszületéséről. Az öné volt az ötlet? 

Nem, én csak a műsor koncepciójának megszületését követően csatlakoztam a munkához. Egyből megtetszett az ötlet, ezért amikor a terv végül valósággá vált, és megkezdődött a 12 epizód leforgatása, nagyon boldog voltam. A műsor végső soron az emberi megtapasztalásról szól, sokkal inkább, mint száraz adathalmazokról. Az elgondolás az volt, hogy olyan témáknak menjünk utána, melyekkel máshol nem találkozni. Vegyük például a bűnözést: a New York Times, a USA Today és a CNN tele van érdekes anyagokkal a fontosabb, nagy port felvert ügyekről. De mi van az olyan félhomályban maradó esetekkel, melyek nem lépik át a média ingerküszöbét? Nos, ezt próbáltuk meg felfedni a Nat Geo sokat próbált oknyomozó stábjával. Az egyik kalandos utunk egy apró romániai faluba vezetett, mely kizárólag a kiberbűnözésből él. Kérdések hada motoszkált bennünk, miket fura mód még senki nem tett fel: Hogyan kezdődött ez? Miként lehetséges, hogy egy egész település bűnözésből él? Egyáltalán hogyan? És hogy lehet, hogy senki nem vetett ennek véget, főként most, hogy Románia az EU része?? 

A Nagy számok örvénye érdekes kitérő lehetett önnek a játékfilmek világából… Milyen érzés volt folyamatosan rögtönözni és előre leírt szöveg nélkül dolgozni? 

Nagyon izgalmas élmény volt, és ugyanakkor nagyon szórakoztató is egyben. Egyáltalán nem volt unalmas, egyszerűen imádtam, rengeteget tanultam belőle. 

Amellett, hogy ön a műsorvezető, a munka mely fázisaiba kapcsolódott még be? 

Az alkotási folyamat több fázisának is a részese lehettem, például ott voltam a műsor hangnemének és egész struktúrájának a kialakításánál. Az oknyomozó munkát, valamint az adatok összegyűjtését és ellenőrzését azonban emberfeletti munkával a Nat Geo szerkesztői végezték, nekem többnyire az előre megírt részek “humorosítása” jutott. Azt hiszem, az egész munkának a tudományos és a vicces vonulat összeházasítása volt a legszórakoztatóbb része. Az azonban alapszabály volt, hogy bármennyire vicces is a hangnem, és bármilyen mélyen is belemegyünk a dolgokba, mindenféle állásfoglalástól tartózkodunk. 

Mondana példát olyan, a filmben bemutatott viselkedési formára, amely más országokban tabunak, netán elfogadhatatlannak számít? 

Kutakodásaink során azt találtuk, hogy az ember fehérjeszükséglete kielégítésének egyik legegyszerűbb, leghatékonyabb és legkörnyezetbarátabb módja a szöcskeevés. Az emberek Mexikóban és a világ sok más táján rendszeresen fogyasztják a szöcskéket, s mi, ahelyett, hogy nekiálltunk volna szörnyülködni és sopánkodni, azt gondoltuk: rajta, nézzük meg, kik, miért és hogyan teszik ezt, lessük meg, miként kapják el azokat a szöcskéket… Mi itt a nyugati világban marhához, csirkéhez és disznóhoz szoktunk, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kizárólag ezek az “enni való” állatok. Ezért mi feltettük a kérdést: miért ne vetkőzhetnénk le a szűklátókörűségünket, és nézhetnénk meg, hogy más kultúrák mit esznek? 

Ön szerint a humor hatékony eszköz lehet az ismeretátadás terén? 

Igen, abszolút. 

Kiknek szól a Nagy számok örvénye? Gyerekek megnézhetik? 

Mindenki megnézheti – a gyerekek is… Erre a csatorna is nagyon ügyelt, és nekem személyesen is fontos volt, hisz annak idején a legfrivolabb filmjeim korhatárosak voltak, és nem nézhették meg a kis unokahúgaim és unokaöccseim. Itt volt hát az ideje, hogy egy olyan dolgot csináljak, amit a gyerekek is megnézhetnek a nagyszüleik társaságában. Azt hiszem, minden korosztály szeretni fogja, de más-más okból… Az egyik epizódban például Amerika szexuálisan legaktívabb helyét kerestük. Az ember azt hinné, hogy ez egy egyetemi campus vagy valamelyik metropolisz, erre kiderült, hogy egy időseknek épült floridai kisváros… Az az egyetemista, aki megnézi ezt az epizódot, meg lesz sértve, hogy nem a saját kollégiumát látja a műsorban. Ha pedig a néző történetesen egy 73 éves nyugdíjas, és nem azt csinálja, mint a filmbeli kortársai, el fog sárgulni az irigységtől… (Nevet) Ennél a résznél különösen nagy előny volt, hogy a Nat Geo, nem pedig az MTV logója volt a kameráinkon és a mikrofonunkon, mert a riportalanyaink tudták, hogy diszkrétek és tapintatosak leszünk, és így könnyebben feltárták előttünk szerelmi életüket. 

Mi a legfelkavaróbb dolog, amit megtudott a forgatás során? 

Az, hogy az Egyesült Államokban nem New Yorkban, hanem a floridai Orlandóban eszik a legtöbb pizzát… És hogy milyen pizzát? Nos, az előbb hazudtam, mert ez volt a legfelkavaróbb… Jobban mondva az, hogy miként jutottunk ezekhez az adatokhoz… Elmondom, mire gondolok: Mivel ez a műsor nem egy bulvárcsatorna, hanem a Nat Geo sorozata, a szerkesztők természetesen nem a Wikipédiát használták forrásként, hanem azt a gigantikus adathalmazt, amit – tudtunk nélkül – mi mindannyian közösen állítunk elő az Interneten. Kevesen gondolnak bele, hogy amikor tweetelünk, vagy belépünk a Facebook-oldalunkra, nyomok sokaságát hagyjunk magunk mögött. Amikor az iTunes oldalán rákattintunk az ’Igen’ gombra, egy 46 oldalas szerződést írunk alá, amivel engedélyt adunk a velünk kapcsolatban képződött információk használatához. Felkavaró belegondolni, hogy a legtöbben úgy kattintunk rá erre az ’Igen’ gombra, hogy el se olvastunk, hogy mibe egyezünk bele. És még felkavaróbb belegondolni, hogy mi minden nehézség nélkül össze tudtunk állítani egy komplett 12 részes Nat Geo sorozatot kizárólag ezeknek az adatoknak a segítségével! A kormány és más szervek kényes információk sokaságát szűrik ezekből az adathalmazokból; – mi természetesen “csak” olyan témákat boncolgatunk, mint a bűnözés, a pizza és a szex, de arra mindenképpen jó a műsor, hogy felnyissa az emberek szemét, rádöbbentse őket a kiszolgáltatottságukra. 

Az eddig elmondottak alapján a fél világot bejárta a forgatás során. Mely országokban volt? 

Valóban sok helyre eljutottunk, voltunk Romániában, Kínában, Mexikóban és számtalan helyen az Egyesült Államokban. A műfaj természetéből adódóan azonban soha nem mehettünk biztosra… Amikor megvoltak az adataink, a helyszínre utaztunk, vagy kiküldtünk egy stábot, de aztán odakinn a terepen gyakran egészen más feltételek születtek, mint amit reméltünk. Ez azonban nem jelenthetett akadályt, minden nyersanyagban találtunk olyan részletet, amit fel tudtunk használni a történetünk elmeséléséhez. 

Van olyan történet, amelyik átlagosnak indult, de a helyszínen a vártál sokkal érdekesebbnek, ütősebbnek bizonyult? 

Igen, forgattunk egy részt a szemétről. Ennek kapcsán meglátogattunk egy közösséget Arizonában, mely hulladékból, mások által eldobott tárgyakból épített házakban él. Hihetetlen barátságos és vendégszerető embereket ismertünk meg a személyükben, s a látogatás során kérdések hada vetődött fel bennem: Vajon miért dönt úgy valaki, hogy efféle hajlékot épít magának? Ez máshol is működne? Akár én is építhetnék magamnak egy házat szemétből, mondjuk Vermontban? Ez a közösség vajon a száraz arizonai klímának köszönheti a sikerét? Egy csapadékosabb, esős-havas tájon vajon miként állna helyt egy efféle építmény? Azért szerettem nagyon ezt az epizódot, mert kitűnően be lehetett mutatni benne, hogy mennyire különbözőek vagyunk, hogy tájról tájra mennyire más elképzeléseink, elvárásaink vannak az otthon, a hajlék fogalmával kapcsolatban. 

Mi volt a legmeglepőbb tény, amit a forgatás során megtudott? 

Az, hogy az Egyesült Államokban bárki bevezethet saját fizetőeszközt. Ha egy utcában vagy egy városnegyedben úgy döntenek az emberek, hogy ezentúl saját valutát használnak, semmi akadálya – nyugodtan adhatnak-vehetnek a saját pénzükön, a törvény nem tiltja ezt. A legtöbb ember persze nem él a lehetőséggel, de vannak, akik igen: ilyen például az a berkshires-i közösség Massachusetts-ben, mely bevezette saját, BerkShares névre keresztelt valutáját. A dollárt is használják, de a legtöbb boltban mindkét pénzfajtát elfogadják. És a dolog működik, a BerkShares évtizedek óta forgalomban van. Elmondásuk szerint az újítás fő célja az, hogy az általuk elköltött pénz minél nagyobb hányada helyben maradjon, s ennek kapcsán érdekes interjúk sokaságát készítettük. A beszélgetések során gyakorlatilag mindenki az önfenntartás, a helyi érdekek képviseletének a fontossága mellett érvelt, de volt, aki cizelláltan, más pedig minden köntörfalazás nélkül, már-már vehemensen – mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően. Egy tévés általában zsigeri reflexből a legszélsőségesebb és legfeltűnőbb megnyilatkozásokat teszi be a műsorba, mi viszont ellenálltunk a csábításnak, és az arányosságra, kiegyensúlyozottságra törekedtünk. Ez teszi ezt a műsort olyan varázslatossá és lebilincselővé. 

Mi a legmeghökkentőbb statisztika, amit a műsor elkészítése közben megismert? 

Ön szerint az USA-ban hol van az a hely, ahonnan a legtöbbet kell autózni a legközelebbi McDonalds-ig? Nos, Észak-Dakotában és a távolság 188 kilométer. Ez azt jelenti, hogy bárhol tartózkodjunk Amerikában, 188 kilométernél több biztosan nem választ el minket egy hamburgertől. Őrület…
HIRDETÉS

FOTÓK

VIDEÓK