A National Geographic ’A jövő felfedezői’ (Emerging Explorers) nevű programja olyan tehetséges fiatal felfedezőket, tudósokat, fotósokat és természetvédőket támogat, akik ifjú koruk ellenére már komoly eredményeket értek el szakterületükön. Tehetségük kibontakoztatása érdekében a program valamennyi kiválasztottat 10 ezer amerikai dollárral támogat, amit kutatómunkájukra fordíthatnak.
A National Geographic büszkén mutatja be ösztöndíjasai első csoportját – a kisfilmek segítségével nemcsak velük, de munkájukkal és felfedezéseikkel is megismerkedhetünk, melyeknek egyetlen közös célja van: jobbá tenni a világot.
A természetvédelmi biológus Juliana Machado Ferreira a vadállatok illegális kereskedelme ellen harcol Brazíliában a tudomány, a politika, az oktatás és a szemléletformálás eszközeivel. Meggyőződése szerint a probléma csak a felvevőpiac szűkítésével, a törvények szigorításával, a rendőrség jogköreinek bővítésével és a nemzetközi együttműködés szélesítésével orvosolható eredményesen.
Brazíliában az orvvadászok évente körülbelül 38 millió vadállatot fognak be vagy ejtenek el, és bocsátanak áruba a feketepiacon. Az üzletág mintegy kétmilliárd dollár hasznot hoz a bűnözőknek évente.
Az illegális állatkereskedelem elleni minél hatékonyabb küzdelem érdekében Machado Ferreira megalapította a FREELAND Brasil nevű szervezetet, mely számos fronton igyekszik eredményt elérni. Mivel Brazíliában rengetegen tartanak otthonukban vadonban befogott énekesmadarakat és papagájokat, a civil szervezet igyekszik ráirányítani a lakosság figyelmét e gyakorlat a természetes élővilágra kifejtett pusztító hatására. Machado Ferreira a rendőrséggel és az SOS Fauna-val is szorosan együttműködik, rendszeresen részt vesz a razziák során elkobozott madarak azonosításában és gyógyításában. Doktori disszertációját genetikából írta, s mára kifejlesztett olyan molekuláris markereket, melyek hatékony segítségét nyújthatnak az elkobzott madarak eredeti élőhelyének meghatározásában.
Juliana Machado Ferreira így vall a munkájáról:
„A vadállatok illegális kereskedelme napról napra nagyobb veszélyt jelent Brazília gazdag és sokszínű faunájára. Ezt a folyamatot minél hamarabb meg kell állítanunk – még mielőtt túl késő lesz.”
A marylandi Crownsville-ben élő Jack Andraka nem a tipikus tinédzserek közé tartozik. Két évvel ezelőtt, mindössze 15 évesen, kifejlesztett egy új – adott esetben emberéletek megmentésére alkalmas – eszközt a tüdő-, hasnyálmirigy- és petefészekrák korai diagnosztizálására. A teszthez szükséges szett egy mérőpálcára emlékeztető szenzorból, egy szűrőpapírból és egy egyszerű, elektromos ellenállást mérő szerkezetből áll, s egy, az említett daganatos betegségek korai fázisában felszaporodó fehérje jelenlétét mutatja ki. A teszt mindössze három centbe kerül és elvégzése öt percet vesz igénybe.
Az eddigi eredmények alapján Andraka szenzora 90%-os pontosságú, és 168-szor gyorsabb, 26 ezerszer olcsóbb és 400-szor érzékenyebb, mint a tüdő-, hasnyálmirigy- és petefészekrák kimutatására jelenleg rendelkezésre álló eljárások.
Andraka nemzetközi szabadalmat jegyeztetett be találmányára, s abban bízik, hogy tíz éven belül piacra tudja dobni az eszközt. Meggyőződése szerint az általa kidolgozott módszerrel gyakorlatilag minden betegség kimutatható lesz a jövőben.
Andraka 2012-ben elnyerte az Intel innovációs versenyének (Intel International Science and Engineering Fair) nagydíját.
Jack Andraka így vall a munkájáról:
„Az innovációk gyakran annak köszönhetőek, hogy egy ember hajlandó volt kockázatot vállalni – ez ugyanis elengedhetetlen a nagy felfedezésekhez. Reményeim szerint a találmányom könnyebbé teszi a daganatos betegségek korai felismerését s ezzel emberéletek sokaságát óvhatjuk meg.”
Asher Jay a saját szavaival „kreatív természetvédő”: egyszerre dizájner, festő, író és aktivista, aki kreatív, figyelemfelkeltő akciókkal harcol az állatok jogaiért, a fenntartható fejlődésért és egy emberhez méltó világért. Festményeivel, szobraival, installációival, filmjeivel és reklámkampányaival olyan zöld ügyekre hívja fel a figyelmet, mint pl. a tengeri olajszennyezések, a delfinek tömeges lemészárlása, vagy épp a vadon élő oroszlánok riasztóan csökkenő egyedszáma.
Legismertebb munkái közül több is az elefántcsont-kereskedelemhez kapcsolódik: ilyen többek közt a Times Square-en felállított látványos billboard, vagy az az ambiciózus projekt, amellyel a feltörekvő, elefántcsontra éhes kínai középosztályt célozta meg. A közelmúltban részt vett a New York-i Fabergé óriástojás-vadász projektben, ahol az általa készített tojással a kenyai Amboseli Nemzeti Rezervátum orvvadászat-ellenes törekvéseihez segített pénzt gyűjteni; jövőbeni tervei között pedig szerepel egy nagyszabású projekt, mely a biodiverzitás gyors ütemű csökkenésére és a veszélyeztetett fajok növekvő számára igyekszik felhívni az emberek figyelmét.
Asher Jay így vall a munkájáról:
„A művészet ereje abban áll, hogy áthidal minden kulturális különbséget, az emberek érzelmére hat, és cselekvésre készteti a befogadót.”
A kínai Xiaolin Zheng, a Stanford Egyetem professzora, forradalmi eredményt ért el a napenergia-kutatás területén: társaival megalkotta a világ első hajlékony napelemcelláját. A rendkívül vékony, matrica gyanánt felragasztható napelemcellák sokkal könnyebbek a hagyományos társaiknál, így olcsóbb és egyszerűbb a felszerelésük, de ezzel együtt semmivel se alacsonyabb az áramtermelésük. Rendkívüli hajlékonyságuknak köszönhetően szinte minden felületre felragaszthatóak – akár a házfalakra, a villanyoszlopokra, vagy a mobiltelefonok hátára. Zheng szerint eljöhet az idő, amikor találmánya a hétköznapjaink szerves része lesz, s kulcsszerepet tölt be a közterek megvilágításában, otthonaink biztonsági rendszereinek működtetésében, vagy épp az autók és repülőgépek energiaigényének fedezésében. Zheng víziója szerint a napelemmatricák – az ipari alkalmazásuk mellett – a sarki boltokban is megjelennek majd, s az emberek úgy fogják bedobni őket a kosarukba, mint ma a ceruzaelemeket.
Xiaolin Zheng így vall a munkájáról:
„Az új hajlékony, szupervékony napelemcellák életünk számtalan szegletében használhatóak lesznek, reményeim szerint nekik köszönhetően drámaian meg fog nőni azon területek száma, ahol munkára foghatjuk a Nap környezetbarát, mindenhol elérhető energiáját.”
A tengerbiológus David Gruber szakterülete a biolumineszcens és biofluoreszcens állatok kutatása. Munkájának köszönhetően fontos, eddig nem ismert új részleteket tudtunk meg eme különleges élőlények „nyelvéről” – azokról a sötét vízben felragyogó színekről és mintázatokról, melyek segítségével számos tengeri állat kommunikál egymással. Gruber és társai vadonatúj fluoreszcens molekulákat írtak le tengeri állatokból, s jelenleg azt vizsgálják, hogy a víz mélyén ragyogó színekben pompázó élőlények technikáját ellesve miként lehetne megjeleníteni, képivé tenni az emberi sejtek belső működését.
Gruber és tudóscsoportja a New York-i Egyetemen és az Amerikai Természettudományi Múzeumban végzett munkájuk során sikeresen megfejtették számos új fluoreszcens fehérje genetikai kódját, melyeket orvosi kutatások és biológiai folyamatok láthatóvá tételénél használnak majd. Amikor nem a laborban vagy a víz mélyén tartózkodik, Gruber újszerű merülőhajók és más hasonló technológiák tervezésén dolgozik, melyek reményei szerint forradalmasíthatják a tenger alatti élővilág feltárását. Kamerákat is tervez, jelenleg olyan, rendkívül fényérzékeny eszközök kifejlesztését végzi, melyek minden eddiginél nagyobb felbontásban örökítik meg a biolumineszcens és biofluoreszcens tengeri élőlények sötétben való ragyogását.
David Gruber így vall a munkájáról:
„Egy élő korallzátony egy külön világ... Olyan bonyolult és annyira élettel teli, mintha egy nyüzsgő nagyváros lenne a hullámok alatt – mely csak arra vár, hogy felfedezzék.”