A National Geographic ’A jövő felfedezői’ (Emerging Explorers) nevű programja olyan tehetséges fiatal felfedezőket, tudósokat, fotósokat és természetvédőket támogat, akik ifjú koruk ellenére már komoly eredményeket értek el szakterületükön. Tehetségük kibontakoztatása érdekében a program valamennyi kiválasztottat 10 ezer amerikai dollárral támogat, amit kutatómunkájukra fordíthatnak.
A National Geographic büszkén mutatja be ösztöndíjasai második csoportját – a kisfilmek segítségével nemcsak velük, de munkájukkal és felfedezéseikkel is megismerkedhetünk, melyeknek egyetlen közös célja van: jobbá tenni a világot.
Munkája során Christopher Golden azt vizsgálja, hogy a globális környezeti változások milyen hatást gyakorolnak az emberek egészségi állapotára. Célja számokban, objektív mutatókkal kifejezni, hogy az élővilág visszaszorulása, a földhasználat megváltozása, vagy épp a klímaváltozás miként befolyásolja az emberek életminőségét, hogy aztán mindezen eredmények alapján gyakorlatias, a hétköznapi életben is alkalmazható intézkedéseket javasolhasson. Golden a Harvard School of Public Health (a Harvard Egyetem Közegészségügyi Intézete) kutatója, nemrégiben a Wildlife Conservation Society (Vadvédelmi Társaság) Health & Ecosystems: Analysis of Linkages /HEAL/ (Egészség & Ökoszisztémák: Összefüggések Elemzése) nevű programja vezetőjévé nevezték ki.
Golden 1999 óta végez ökológiai és népegészségügyi terepmunkát Madagaszkáron, a helyi vadászati szokásokat elemző tanulmányában arról ír, hogy a szigeten mind az emberek, mind az állatok jövője veszélyben van, s ezért létfontosságú lenne minél előbb baromfitartással helyettesíteni a vadászatot. A HEAL projektek keretében Golden többek közt megpróbálja számokban kifejezni, hogy a globális halászati ipar összeomlása miként befolyásolja az élelmiszerbiztonságot és miként vezet világszerte alultápláltsághoz; egy, a Facebookkal közösen indított programban pedig a nemzeti parkok és zöld területek szerepét vizsgálja az emberek mentális egészségének megőrzésében és a nagyvárosi életmóddal járó stressz enyhítésében.
Christopher Golden így vall a munkájáról:
„Hitem szerint az ember számára nagyon fontos szoros kapcsolatban maradni a természeti környezettel. A legjobb ötletek és gondolatok mindig az erdőt járva pattannak ki a fejemből.”
A természetvédelmi biológus Shivani Bhalla Kenya gyorsan fogyatkozó oroszlánpopulációjának megmentéséért dolgozik. A negyedik generációs kenyai szakember az Ewaso Lions nevű természetvédelmi szervezet alapító-igazgatója, mely tudományos kutatásokkal és intenzív felvilágosító munkával dolgozik az emberek és az oroszlánok fenntartható együttéléséért. Észak-Kenyában ez az egyetlen szervezet, melyet a rezervátumokban és azokon kívül élő oroszlánok megmentéséért hoztak létre.
Ma már kétezernél is kevesebb oroszlán él Kenyában, s a tudósok becslései szerint a faj két évtizeden belül teljesen eltűnhet, ha tovább folytatódik az élőhelye rombolása, s ha nem sikerül békés mederbe terelni az emberekkel való kapcsolatát. Az Ewaso Lions nagy hangsúlyt helyez a szemléletformálásra, felvilágosító programjai a fiatal törzsi harcosoktól a nőkig és a gyerekekig a teljes lakosságot igyekeznek elérni. Shivani Bhallának és csapatának mostanra gyökeres változást sikerült elérnie a helyi lakosság hozzáállásában, s az általa figyelt oroszlánpopuláció egyedszáma ma magasabb, mint az elmúlt 10-12 évben bármikor.
Shivani Bhalla így vall a munkájáról:
„Ha meg tudjuk győzni a helyieket a természetvédelem fontosságáról, az emberek és az oroszlánok igenis élhetnek békében együtt – és így ez a rendkívüli faj megmenekülhet a kipusztulástól.”
Robert Wood elektromérnök a robotok megszállottja: karrierje során tervezett már repülő robotokat, a használója testén viselendő robotokat és olyan parányi robotokat, mint egy apró pénzérme. A Harvard Egyetemen megalapította a Microrobotics Lab-et, ahol mérnökcsapatával a robotok és mikrorobotok egy vadonatúj generációjának kifejlesztésén dolgozik: olyan intelligens gépekén, melyek forradalmasíthatják az orvostudományt, a katasztrófák utáni kereső-mentő missziókat és a mezőgazdaságot.
A kutatócsoport egyik fontos projektje egy önjáró repülő mikrorobot megalkotása. A RoboBee névre keresztelt szerkezet feladata az emberek és állatok helyettesítése lesz a túlságosan veszélyes, túlságosan távoli vagy túlságosan monoton missziók során. A RoboBee-k teste körülbelül akkora, mint egy házilégy, szárnyfesztávolsága három centiméter, tömege pedig 60 milligramm. A legújabb prototípus szárnyai 120-at csapnak másodpercenként, s a szerkezet előre meghatározott útvonalon repül. A lágy robotika (soft robotics) területén a laboratórium olyan új anyagok kifejlesztésén dolgozik, melyek segítségével biztonságos, az emberrel való fizikai érintkezésre is alkalmas robotok építhetőek meg. A közelmúltban például egy olyan anyaggal kezdtek el kísérletezni, melynek tapintása és puhasága az emberi bőrét idézi – ennek egy, az egészségügyi rehabilitáció terén bevethető robot megalkotásánál szánnak szerepet.
Robert Wood így vall a munkájáról:
„A robotok tervezésénél nincsenek standard megoldások. Mi teljesen új anyagokból, teljesen új skálán építjük meg őket, kaput nyitva egy új világra.”
A német/marokkói Nizar Ibrahimnak a gerincesek anatómiája és paleontológiája a szakterülete. Bár a Chicagói Egyetem kutatója, ideje jelentős részét az észak-afrikai sivatagokban tölti olyan őslények maradványai után kutatva, melyek évmilliókkal ezelőtt, a kréta korban éltek ezen a tájon – abban az időben, amikor még bővizű folyók kanyarogtak errefelé, fajok sokaságának életlehetőséget biztosítva. Pályafutása során számos nagy dinoszauruszcsontot kiásott és több fosszilizálódott lábnyomot is felfedezett már, legfontosabb lelete mégis egy új, eddig nem ismert faj maradványa: egy hatméteres szárnyfesztávolságú repülő hüllőé, mely 95 millió évvel ezelőtt élt errefelé.
Soron következő, jelenleg előkészületben lévő publikációja mérföldkőnek ígérkezik pályafutásában: a Szahara marokkói részének krétabeli ökoszisztémáját mutatja be minden eddiginél részletesebben – különös tekintettel a gerincesekre, valamint a térség geológiai és paleoökológiai viszonyaira. Cikke különösen fontos annak fényében, hogy Észak-Afrika és a középső kréta időszak viszonylag alulkutatott és alulreprezentált a paleontológiában. „Egy elveszett világra bukkantunk: egy ablakra, mely mögött egy fontos evolúciós változás pillanata tárul elénk” – lelkendezik Ibrahim.
Nizar Ibrahim így vall a munkájáról:
„A paleontológia olyan, mint egy izgalmas nyomozás. Csodálatos érzés egymás mellé rakosgatni a bizonyítékokat, és rekonstruálni egy százmillió évvel ezelőtti tájat, ahol gigantikus ragadozók vadásztak és fontos evolúciós változások követték egymást.”